"lánc, lánc eszterlánc..."

 

   Egészen kicsi voltam, talán hat éves, amikor az Apukám egy játékbolt kirakata előtt megkérdezte, hogy mit szeretnék és én egy doboz műanyag gyöngyöt választottam. Azt hiszem így indult ez a szerelem. Később az Anyukám volt, aki mindig elvitt a játszóházba és én itt is a gyöngyök mellett kötöttem ki. Itt születtek „gyöngyállatkertem” első lakói. A mai napig egy igen népes állatkert áll a rendelkezésemre, majmokkal, kígyókkal, vízilóval és egy néha eldőlő,  ormányos elefánttal.

  

   Bárhova költöztem eddig, kollégium, vagy barátnő egy bizonyos cipősdoboz mindig velem volt.  Előfordult, hogy hónapokig hozzá sem nyúltam, de egy csomag kristálygyöngy és egy csodaszép rózsaszín gyűrű megfűzése újra elindított az alkotás útján. Ma már mindegy, hogy műanyag, üveg, kristály vagy igazgyöngy, a lényeg az alkotás öröme.

  

   Élvezem, ha örömet okoz másoknak és tetszik, amit készítettem és élvezem, ha valaki odajön és segítséget kér tőlem egy új mintánál. Jó látni az arcotokon az örömöt, ahogy ti is alkottok.

 

   Szóval kérdezzetek bátran, szívesen alkotok Nektek, vagy tervezzetek bármit és segítek a megvalósításában!

 

   És persze köszönet Nagy Dávidnak és Horváth Rebekának a sok szép fényképért! Köszönöm a kitartásotokat!

 

                                 Eszter